Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zámori Imre visszaemlékezése

2009.01.14
Zámori Imre, igazgató tanító

    Visszaemlékezéseimben 1911-ig megyek vissza. Arany Imre hitoktatóm akkor mutatott be Prohászka püspök úrnak. 10-12 szegény diáknak adott ellátást a püspökségen Prohászka püspök úr. Engem is felvett gondozottjai közé. A bemutatáskor a következőket kérdezte tőlem: Tudsz-e enni? Igen. Aludni? Igen - válaszoltam. No, akkor tanulni is tudsz, - mondotta Prohászka püspök úr. - 1912-ben Sóskúton bérmált. Az énekkarban énekeltem, és a bérmálkozók nevében köszöntöttem.

    1921-ben kezdő tanító voltam Sóskúton. A bérmálás után behívott szobájába. Hívott a papi pályára. Most ne döntsön azonnal - mondotta -, majd ha döntött, Fehérváron adja meg a választ. A választ a mostoha körülmények miatt nem adhattam meg. Három testvérem közül egyedül jöttem meg a világháborúból, és reám maradt beteg szüleimnek az ellátása.

    Sóskúti bérmáláskor fogadtuk Prohászka püspök urat a falu határában. Bandérium és egyéb ünnepi dolgok mind együtt voltak. Többek között a káptalan díszhintaja is, amelynek még a kerekei is fel voltak díszítve. A lovak idegesek voltak a sok ünnepi dísztől. Az üdvözlő beszéd után elindult a Püspök úr a díszes kocsi felé, és egyszerre csak felszállott az egyik lőcsös falusi kocsira. Most csak hajtson - mondotta a meglepett kocsitulajdonosnak. A díszes kocsi pedig üresen ment vissza.

    19l2-ben a szomszéd Tárnokon volt bérmálás. A gróf átküldte a fogatát Kálmán Károlyért azzal az üzenettel, hogy jöjjön át, várja a Püspök úr. A kocsis át is jött, és elmondta az üzenetet. Kálmán Károly a következőt válaszolta: Mondja meg a Püspök úrnak, hogy Tárnokhoz ugyanolyan messze van Sóskút, mint Sóskúthoz Tárnok. A kocsis mindezt elmondta Prohászka püspök úrnak. A Püspök úr ekkor kocsiba ült, és átjött Sóskútra. Laudetur... köszöntötte a plébánost, majd a következőket mondotta: Átjöttem, nagyságos uram! Valóban igaza van. Tárnoktól ugyanolyan messze van Sóskút, mint Sóskúttól Tárnok. Isten áldja. Isten vele, mondotta Kálmán Károly. És ment vissza Prohászka Ottokár.

    Az egyik sóskúti bérmálásnál történt a következő eset: Reggel 4 órakor kiosont a plébániáról Prohászka püspök úr. A leány rettenetesen megrémült, amikor a folyosón végigosonó alakot meglátta. Prohászka püspök úr kedvesen odament hozzá, ránézett és megkérdezte: Kegyed Vas Ila? A leány boldogan szaladt Grieger mamához. Milyen okos a Püspök úr - mondotta -, megkérdezte, hogy én vagyok-e Vas Ila. A nevet nem volt nehéz kitalálni, mert a leányon hímzett kötény volt, amelyre a neve is ki volt hímezve.

    Jirka Ferenc sóskúti iskolaigazgató egyik legkiválóbb tanítónk volt. Majláth püspök úr nevelte. Legényember volt, és életét annak szentelte, hogy papokat, tanítókat nevelt a hazának. Harminc körül volt azoknak a száma, akiket ő nevelt tanítóvá, pappá. Én is az ő neveltje vagyok. - Prohászka püspök úr igen megbecsülte. Asztalának állandó vendége volt.

    Jirka Ferenchez intézett utolsó levelében ezt írta neki Prohászka püspök úr: "Boldog vagyok, hogy adósának vallhatom magamat. Krisztusban atyja, Prohászka Ottokár."
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.